mikor megáll az idő látszat mi csak bennem képzeleg, hisz nem az idő álla éppen meg, mindenki más lett mozdulatlan, csak magam vagy-ok épp a jelen, besütő napfény az ablakon, mint lebegve álló porszemeken remeg, csókolva szobor ismeretlent ajkon, pillanat mit nem tudva tölt…