awaken

Emlékszik még valaki erre a meleg párra?

Interjú felvételét láttam imént, benne fiatal srác, kihalt pár percre a testéből és visszaéledt,
életek közti ( bardó ) lélek-állapotát meséli saját képi és szóvilágán át,
vallásos neveltetése okán ítélőszéknek látva az értékelő-viszonyító visszatekintést
a közös együtt élés-, az anyagi tapasztalás megéléséről,
menny-pokol felosztásnak vélve s rétegesnek érzékelve a túloldal
komplexitás/intenzitás-, letisztultság-, teremtő s formáló s átható képesség szerinti elrendeződését,
ahol egyfajta középpontnak tekinthető picivel komplexebb létezést fent-nek érzékeli,
jutalomnak és büntetésnek az ilyen rétegként felfogott különbségek -számára látszólagos- szintjei
közti átmenet lehetőségét.
Úgy gondolja most, ide visszatérve, hogy a vallási dogmák értelmében való jócselekedetek jutalma,
ha a következő szintre jut-e vagy lentebb... eleve odakinn nincs vallás, sem e földi dogmák,
a jó és a rossz az egymás iránti viszonyulás és cselekedetek talán energetikainak is tekinthető
következményrendszereiből következik, a szándék ( mint gondolat és érzelem ) ami vezérel ezek elindításakor,
éppolyan fontos, mert ez a "miért tetted" kérdés válasza.
Ha a pokol-félelemből vagy menny-vágyból eredő szintlépés van a fókuszban,
úgy nem az egymással való egység tudata sem pedig az egységgé válás szeretete vezérli,
így éppoly kapzsiság vezeti mint halála előtt, nem értette meg a tanítást a saját "szintjén" túl,
minthogy ez a szeretet tanítja a kiterjedés és kapcsolódás képességét mindenhez,
ez a szeretet a lélek zenéje és csendje, a fénye és a színe.
 
Ez felismerve s értve pedig áldás annak,
aki megértésül ezt kereste a kint-re vonatkozó "nagy" kérdése mentén,
tudva ím, hogy idelenn az anyagban nem egyedül járja útját.

Kezembe került egy 50pence érme ( fél font U.K. )
jelöltem rajta a megfelelő részt.
Tipikus horrorfilm effekt, amint a xenomorph
leharapja a közkedvelt kisállat testét a fejről.
Még néhány nyúlós nyálcsepp is lóg az alien ínyéről s ajkáról.
;)

az érme 2016-os, a könyv előlapjának képe 1905-ös,
( book pic.: wikipédia )

Megtaláltam:
Alice apró ajtaja -lásd- e nyúljáratban díszeleg...
Csodaország története ma talán épp itt ered,
bár féregjáratnak hívni illenék mi nyúlüreg,
minthogy benne áramvonta vaskukacsor közleked.

Persze: az optikai trükk is figyelemterelő az apró ajtó felett.
Ha lesz időm, holnap teszek az ajtó elé egy "igyál meg" feliratú palackot

Van az a pillanat, amikor véget ér a sötét kor, levehetd
a téli spalettákat, lefeszítheted az üveget védő deszkákat,
fényt engedhetsz az épületbe, melynek otthonlétét végig,
homokzsákokkal körbeépítve védted.
Védted a sötéttől, védted a nem-fénytől,
a hidegszűrte alkonyattól, a hajnal nélküli napoktól,
hogyha mással meg nem is oszthatod,
legalább érzed, hogy Te magad vagy az otthonod...
Langyos fénnyel telt szobában állva, ablak tárva,
Te várod hogy nyitva is legyen, de mégsem,
rég tudod, kivel kettő lehetnél, tán
többé szót sem üzen, már érted is.
Van az a pillanat amikor visszatér a fény,
egy azzal ami benned is ragyog,
ölelhetne mindenen át a pillanat,
mégsem többé, össze ragyogássá vonod magad,
az otthon üres lett ím, az ittet inkább,
végleg otthagyod.

A legrövidebb évek...
ott vannak, nem szökőévek,
a naptáriak, papíron szépek,
ezek örömmel múlnak, nyomtalan 
jó emlék-pillanat nélkül nem sokan,
ha volt jó, inkább ez lesz emlék,
melyben szép volt lenni gondtalan...
 A hosszúak ha tenni való sok dolog,
mind hűségesen oldalog,
pihenni nem hagy pillanat,
időt sem, így elragad...
Vannak persze nehezek
lassan múló négyhetek,
dátumtelt hó-négyzetek,
naptárak mit fájva téphetek...
De van az az egy miként az első volt,
a kezdettelen, széltelen,
mint időtlenül boldogan végtelen...
Köztük sok telirajzolt kósza lap,
fényképet is megért pillanat,
emlék így lett minden nap...
Kivéve tán az a kettő tervezetlen,
naptártalan s széltelen,
mi kezd-zár évet röviden,
s közötte ha hosszú volt az út,
másban hagynak nyomot, végtelen.

A kétszer 7 félév eltelt, szenvedés és sötétség, tanított és megpróbált,
magányos böjt volt ez a tiszta léleknek,
mind közt a legnagyobb terhe az igazság hordozása és viselése volt,
az idő eltelt, még egyszer trombitába kell fújni, hogy kiteljen az oktáv,
beleremegjen a világ átalakuló gyűlöletes fertelem-imádatának kínrángása is.
Közben tisztulok, s mikor ideje, fehéret öltök magamra másodszor is,

és meghívatik a harag mindazon gonoszság miatt ami az emberek szívében van, 
hogy egyetlen hajnallal égesse fel mindazt ami gyűlöletes és hamis.
Tudván az igaz neveket, hogy azok megtarttassanak.

Út.... .... .... a legfontosabb....

 
Nem a változáshoz van késő sose, hanem,
hogy időben felismerjük életleckénk tanításait,
majd elfogadjuk s kimondjuk a legfontosabbakat,
független attól, hogyan térnek vissza az igaz szavak,
a belső kiteljesedés emberi kapcsolódásai felé s felől,
az utak kereszteződéseinél, közös léptei mentén.

A juhász ha csak néhány báránya van,
saját érdekében nem pusztíthat többet,
mint amennyire minimális túléléshez szüksége van.
A juhász amelyiknek nagyobb nyája van,
elpusztítja amennyire rokonságának dologtalan jólétére kellhet.
A juhász amelyiknek kifejezetten nagy nyája van,
legalább annyit pusztíttat el bérelt gyilkosaival,
amennyire saját és rokonai mohósága kielégítésére,
s juhászok közti pozíciójának mutogatására szükség van.
 
A juhász eszközei: kutya, kolomp, gáncsbot, kés, kerítés, eugenézis, félelemkeltés (kutya)
A juhász élettere: mező, ól, vágóhíd
A juhász extra eszközei: jármű, béresek, mészáros,
A juhász tereli a nyájat, holott a birkák nem az ő teremtményei,
birkákat tereli mezőre, ólba, nyírásra, pároztatásra, vágóhídra...
Kihasználva míg él, minden életperiódusában,
megakadályozza hogy bármelyik birka felfedezze
a teljes világot ami annak a birkának is ugyanúgy teremttetett,
haszoncélra mészárolja s felhasználja minden kénye-kedvére egészben s darabjaiban is.
 
Elveszed és elpusztítod az eszközeit, úgy szabad a nyáj.
Bárány pedig nagyon ritkán öl bárányt,
a juhász pedig minden egyes bárányrabját leöli haszoncélra.
A juhász, ha módot talál s tehetné, hogy a mezőt közvetlen használhassa,
kiirtaná az összes birkát és bárányt és kutyát, az összes mezőről, saját kényére.
A juhász alapvetően kapzsi a birkákkal szemben, akár kis nyájjal kezd, akár naggyal, 

Akár kapja, akár vesz, akár lopja az első birkáit. 

A juhász sosem tökéletes, zsarnok, a legkegyetlenebb terroruralom -izmus mintapéldája.
A juhász szeret juhász lenni, mindent megtesz, hogy a zsarnoksága fennmaradjon.
A juhász ha iparágat vált, ugyanúgy juhászként látja a világot, eddig képes látni.

A juhász kedvence a kutya után a kos, így jelképe is, hiszen az az egyetlen erőszakos lendületű birka.

( félreértés ne essék, nem a valódi magyar állattartó juhászok elemzése ez,
nem azoké akik a mezőket élik, nem azoké akik tulajdonuknak tekintik a birkákat,
inkább tekintendő az embert állatként kezelők alapvető életfelfogás modelljének,
kialakított s csupán pár évezredes hamis történelmén jelenkorig átívelő világmodelljének )

persze a birka nevelve van, aztán hajtva, fejve, nyírva, pároztatva, vágva, eladva, felhasználva,

ahogy birkát sem birka vesz, hanem csak másik "iparágváltó" juhászrokon,
aki persze nem a birkának fizeti az életútja-, s élete elvételének hasznáért.