awaken

Interjú felvételét láttam imént, benne fiatal srác, kihalt pár percre a testéből és visszaéledt,
életek közti ( bardó ) lélek-állapotát meséli saját képi és szóvilágán át,
vallásos neveltetése okán ítélőszéknek látva az értékelő-viszonyító visszatekintést
a közös együtt élés-, az anyagi tapasztalás megéléséről,
menny-pokol felosztásnak vélve s rétegesnek érzékelve a túloldal
komplexitás/intenzitás-, letisztultság-, teremtő s formáló s átható képesség szerinti elrendeződését,
ahol egyfajta középpontnak tekinthető picivel komplexebb létezést fent-nek érzékeli,
jutalomnak és büntetésnek az ilyen rétegként felfogott különbségek -számára látszólagos- szintjei
közti átmenet lehetőségét.
Úgy gondolja most, ide visszatérve, hogy a vallási dogmák értelmében való jócselekedetek jutalma,
ha a következő szintre jut-e vagy lentebb... eleve odakinn nincs vallás, sem e földi dogmák,
a jó és a rossz az egymás iránti viszonyulás és cselekedetek talán energetikainak is tekinthető
következményrendszereiből következik, a szándék ( mint gondolat és érzelem ) ami vezérel ezek elindításakor,
éppolyan fontos, mert ez a "miért tetted" kérdés válasza.
Ha a pokol-félelemből vagy menny-vágyból eredő szintlépés van a fókuszban,
úgy nem az egymással való egység tudata sem pedig az egységgé válás szeretete vezérli,
így éppoly kapzsiság vezeti mint halála előtt, nem értette meg a tanítást a saját "szintjén" túl,
minthogy ez a szeretet tanítja a kiterjedés és kapcsolódás képességét mindenhez,
ez a szeretet a lélek zenéje és csendje, a fénye és a színe.
 
Ez felismerve s értve pedig áldás annak,
aki megértésül ezt kereste a kint-re vonatkozó "nagy" kérdése mentén,
tudva ím, hogy idelenn az anyagban nem egyedül járja útját.