a leginkább nagyra értékelt dolgok többnyire a legpusztítóbbak,
persze, Buda szemén át nézve;
csak ha érzelmileg kötődve hozzájuk feladod az életet is értük... vagy mások életét.
( általában, ha valaki érzelmi fókuszba helyezve bármit/bárkit,
minden mást kevésbé fontosnak tekint... ítél )
Élj érdekes korokban s környezetekben, hogy megtanulj megérteni.
Amit értesz azt nem ítéled meg, mert tudod,
amit tudsz azt fogadod s engeded útja szerint,
s közben egyenlőként töltöd vele a megélendőt.
...persze van úgy, hogy akivel töltened kéne az még nem ÉRT oda,
ha találkoztok s egyfelé haladtok is, nem élitek meg együtt amiért ott vagytok,
így a te számodra feleslegesen töltött életidő ez, amiből a másik legfeljebb utólag ért meg bármit,
ér majd oda, hol te most vagy s azt érzed közben, valami hiányzik, az időből elveszett, elmaradt.
Ne kötődj hát az elmúlt dolgokhoz, emlékszel rájuk s értsd.
