Azt akartam, értessen meg velem mindent, hogy rétegről-rétegre teljesebb legyen a világlátásom, a mindenséget s ennek létén kívül is megértve mindent, lépésről lépésre logikusan, de nem csak ezért jöttem, dolgom is akadt, avagy némi feladat amitől az elmúlt években elvon, távoltart, visszagáncsol.
Megtanultam kérdezni s odafigyelni amikor azt mutatja meg szinte konkrétan, hogy merre nézzek, milyen helyzetben és mifélét kéne észvevéve, kirakós elemeként értve csatolnom az eddigiekhez, hogy az épp megfelelő pillanatban illeszkedjen.
A válaszok mindig ott vannak, az orrunk előtt, néha bennünk, s mi is válaszok tengerében létezünk, csupán fel kell tennünk a megfelelő kérdést, hagynunk hogy a kérdés összeálljon. Ami maradéktalanul s hiánytalanul kiegészíti, az jó eséllyel az amit kerestünk. Persze ahogy szinte az arcunkba tolja a létezés a választ, az olykor megdöbbentő, de onnantól logikusan átgondolni s ellenőrizni kell... néha ugyanis a válasz egy másik kérdéshez illik pontosan, néha több kérdést is hibátlanul felold, no, ilyenkor ad olyasmit ami tulajdonképp romlatlan kincs, hiszen új ismeret, ez az ami összefüggővé teszi a következő réteget, új nézőpontot ad, esetleg új technológiai irányokat amiket addig még senki más nem használt tudatosan, felismerve...
Az út lépések sora, de mindőnket ugyanoda visz, mégis, más-más téridő pontok tapasztalatán át.
Az, hogy időnként előfordultam a túloldalamon, csak felépítette s elmélyítette a kapcsolatot a túloldalammal, csupán meg kellett tanulnom a kapcsolattartás módját, ami -így utólag- oly egyszerű és logikus.
Persze azt is észre kellett vennem, hogy ha valamely élet-irányoktól visszatart újra- és újra, tucatszor is sokféle módon. Ezt már konkrét beavatkozás szintjén adja a létbe, tudom a pillanatokat amikor épp fordul az irány, amikor átírja a létezést épp csak apró de érezhető eltéréssel. Ilyenkor súlya van a pillanatnak s a létezés módosításának módja okán valóban, a szó konkrét értelmében átrendeződés miatt s minthogy amit átrendez az tulajdonképp egy egyensúlyi rendszerben olyan mintha virtuális részecske jönne létre miközben többletet ad hogy mégis változást okozzon. Az, hogy legutóbb valakinek kis híján lába tört baleset és betegség nélkül, csak hogy ne történhessen a lét egy bizonyos irányba, az már nagyon jelzésérték, mint egy piktogram, főleg hogy az illető két hetes távolléte kizárta hogy egy szakaszon végigmehessek, ám egy másikon kellett indulnom emiatt.
Hogy ezzel megint alávágott annak az életút alternatívának amin haladnom kéne az már csak hab a tortán.
Minthogy rengetegszer elvett rengeteg mindent hogy tereljen erre-arra de ezzel a fejlődés mellett kárt is okozott sokat, így jó ideje meg kellett fontolnom hogy megszakítom e kapcsolatot. Minden alkalommal visszadobott hogy folytassam. Nos, minthogy már csak 1 elintézendőm van és egy kérdésem -nem a létezéstől-, így ideje volt felkészülnöm a végleges szakításra s úgy látom, a felkészülés teljes. Ha ettől is megpróbál elvágni, úgy nem várom meg az utolsó kérdésem válaszát sem... elvégre kétesélyes és csak a kérdés válaszának fele hiányzik. Az én oldalamról a kérdés egyik felére a válasz biztos és teljes.
... -e feljegyzést csupán napló jelleggel-
kí és csí vagyunk, odakinn s idelenn, egyként a részletekben is,
akár keltett áramlással létrehozott töltéssel okozott téridő-univerzumocska avagy 1quantum rendszer kedv és cél szerint mint ez is, csupán gyakorlás és eszköz a kí-alakításra,
de tanulom már, hogyan vezérelhető részleteiben e mindenség... egyszerű, de a leckék sora kegyetlen szenvedés és áramláselfogadás, terelgetés, beavatkozás ha a kérdéses halmaz már tudatosan kezdi használni, mint én is egy ideje... s visszatekintve ím a válasz, emberként már körbeértem, talán ez alkotói szempontból a dackorszakom,
de ím a lecke a külső oldalnak: taníts, ne terelj, érttess, ne rángass.
és végre add meg amit akarok s amit kértem, avagy amit igértél, még ha a nagyterv picit változott is.
Kedvvel könnyebb az úton maradni.
a gyermek ki megégeti ujját megérti a hő testi lényegét, de csak ezért nem kell bedugni a kezét a kályhába mert úgy sérül és ártónak tekinti a túlzásba vitt lecke tanítóját is, okozat szerint.
