awaken

amikor szóba fordul: a másik ami miatt lennék -sincs-.

most is álmodom, rólad, nézem szemeddel önmagam,
pirult arcomon szokatlan mosoly villan ismét,
szívem szerelmes mozdulata feléd hív s megint,
éj-kék bölcs virággá nyíló lassan nőtt gondolatbimbók,
mentén lett bennem távolságod fájdalom, markolva
a dobbanást kínná ha ajtód csukódik mint eljövök,
s kívánom bár állna meg nem csak percekre mint
sokszor, ha a tanítás az életbe kegyetlen visszalök,
mert így kell érezzek, értve tán meg hogy, furcsamód,
ha soha nem együtt is hát csóktalan, de valamiért úgy van,
hogy szeretlek.

két tucat év óta emlékszem rá látatlan is, tudva, mi dolgom lesz vele,
egy tucat éve találkoztunk először s kicsivel később óta ismerem,
már tudja hogy szeretem,

nem vagyunk együtt ahogy kellene-volt tán jóideje még a nagy gondolat,

a tanítás hát: előre tudni néha változtat a tartalmon,
a szabott út változtatható ha az utazó már szabad,
de a teljesség egyensúlyaként az alvók tömeg-lendülete,
sodrásként beteljesítené a sorsot ahogy születés előtti terv mentére kényszerít,
pedig menet közben a terv is változott s megy másik előre tudott lehetséges alternatíva mentén,
amiért sajnos a két legfontosabb dolog amiért jelen vagyok, mégsem teljesül,
így az sem számít, ha minden fény helyére ezért, hamar végre,
semmi-, sötét kerül.