Az elmúló év csupán 366 napos volt, de ebből minden hajnal elmúlt, estéből is már csak egy maradt, várhatóan kellemes lesz.
2012 már múlt: felesleges rágódni rajta, érzelmi mérleget csinálni bármilyen eseményekből, főleg más emberek döntéseiből, évértékelni, felfelé vagy lefelé látni csak egy négydimenziós világban, annak legfontosabb pontját figyelmen kívül hagyni, esetleg bosszankodni, önmagunkat lehúzni (pesszimista aki magára veszi, de az ő dolga az érzelmi önkínzás), inkább érezzük az élet ízét akár az idei utolsó ebéd által is, akármilyen lesz is a fűszerezés. Van akinek még jó minőségű, emberi fogyasztásra alkalmas étel sem jut, de ne őket sajnáljuk és ne is azokra gondoljunk akik tehetősebbek akár, ne mások állapotain agyaljunk, hanem érezzük, bárhol is, de épp a megfelelő helyen vagyunk e pillanatban, mert tudatosan megéljük azt (elvégre embertestben van a tudatunk. persze van akiben inaktív), maga az élmény, minden egyes komótosan elfogyasztott falat, ha odafigyelünk rá, életünk részeként tekintve rá (életünk e pillanata éppen ezért van, épp erre való, a falat élményének megélésére),
szerintem bármely jó pillanat...
valóban megér egy merengő mosolyt. ;)
Egyetlen dolgot értemes nyugtázni tényként:
néhány jó pillanatot megéltem idén is... és pont.
Mivel pozitív hozzáállást kedvelem, ezért az tartom meg belőle, amit tovább akarok vinni 2013-ra. Amint eszembe jut valami rossz pillanat (vagy elém helyezik), kb azonnal kijelentem magamban, hogy:
"történt, elmúlt, része az univerzum egyensúlyának, egyébként sem az én szándékom okozta, nem érdekel"
s gondolok olyanra amit emlékként érdemes mosollyal idézni ellenpólusaként a betolakodó életidegen infóknak (saját életének árt aki hordozza és rágóként újraforgatja, ízlelgeti mindazt ami a tegnap érzelmi hulladéka) akár belülről / kívülről érkeznek, így hát ha valamilyen politikai/társadalmi évértékelés kerül elém bármely médiából, akkor:
a) kikapcsolom / becsukom / másik linket nézek
b) elsétálok és közben élvezem a szellőt, a napot, az esőt, vagy ami épp hat rám
c) mp3 / avi / flv / www / ...
Azután tudomásul veszem, hogy most is a jelent élem, nem a tegnapot, a jelent viszont érzem, megtapasztalom, mert mindaz amit épp megélek, amit érintek, amit látok, főleg amire hatok és méginkább, amit megértek,
én magam VAGYOK
( A kontroll a létezésem megélése felett, részben a részecskehalmazként sodródás összefüggésmintázatainak megértésében rejlik... a létezés élménye a változás, amit részemmé teszek belőle, azt hogyan fogadom be és hogyan élem meg s mit viszek belőle magammal holnapra is, ami felemel és arra visz amerre vágyom, vagy ami magára figyeltet és odaláncolja elmém fókuszait a lét élése helyett. )
