... Volt már olyan gondolatod, hogy új életet kezdenél, minden tehertől mentesen, akár újraszületve, mindazon tudásod és tapasztalatod hordozójaként aki most önmagad vagy?...
én épp ezt élem.
Felébredtem, kiemelkedtem az állati létből s vagyok nem öszönlény többé, de tudatos lény, ember-testruhában.
Oly gondolatok segítenek utamon, amiket magam választok, arra gondolom magam amerre sétálni akarok.
De vagyok immár kertésze gondolatvirágaimnak, így a kert, a föld benne s minden nyíló gondolat testként immár az enyém, ki bennük alig rejtve vagyok a létezést megélő tudat,
(miként tudat-elme-test-világ érintem e valót),
következményképp a létezést kiteljesedve élem át, minden pillanatát választott kedv szerint
(a kedv is csak egy gondolt nézőpont, így tudatos vagy ösztönös),
néha belemerülve egy ok-okozat cselekménysor tapasztalásába, majd térve vissza onnan szabadon e választott szabad létezésbe, mely így, (felfedező gyermekként újra, nyílt szemekkel látva), csodákkal teli, hol minden bejárt gondolat egy-egy oldalsó világ saját élményekkel.
E belső gyermek mások irányítása s nevelésének szellemi erőszaka nélkül, kiteljesedik minden lépéssel, illattal, érintéssel, érzékszervi és belső tapasztalással, minden felmerült kérdésre kibontakozó válasz megértésével...
Voltam, kivé a csodákkal teli világba született végtelen gyermeket tették a már megkeseredettek,
kik e létezésbe testvéreként egymásból különbözőként élni születtek,
majd csapongtam, helyem keresve de önmagam se találva meg, szomorún s elhagyatva,
haltam és éltem valódi élmények és létezés nélkül, bezáródva terhek alatt keserűn is néha.
Felkeltem mikor ideje volt.
Felébredtem, bejártam spirituális utam, körbeértem a mindenen, újra belemélyedve időnként megjártam egy-egy embercsinálta poklot, hogy megértsem, miként képes belémakaszkodni...
Noha pillanatra beléjük akadok magam is, hisz figyelmetlen lebegek voltaképp (befogadva mindent), hogy ne ragadjak le egy általam megítélt dologra fókuszálva, egy-egy elmúló pillanatban, (persze a kikerülő automatizmusaimat még finomítanom kell, minden akadály megértésével ügyesebb vagyok)
Szabad vagyok, mert nemcsak le tudom dobni a rám akadt terheket, hanem egyre kifinomultabban túl is lépek rajtuk.
Lelki terhektől megkönnyebbült, kiegyensúlyozott és boldog vagyok.
Vagyok.
