még ma ünnepelj egy gyümölcsnyi jó ízt ajkadon,
csókját természetednek, mert holnap,
egy lépéssel távolabb leszel önnön kezdetedtől,
látva fentebbről többet s jobban át egyre kisebb világod,
benne elveszni mélyen pillanatnyi életre fájón jó,
lám, órád hangja jelzi dobbanón a könyv nyílását nevednél,
mit én írtam be neked örökre, hogy keresztezze sorsom vonalát,
ha csak kicsit is, legyen körötte ölelő spirál,
melyre emlékezem, pedig érintésnél sosem voltál,
csak szavaidban közelebb.
