Ne légy szomorú, ki értőn s barátként jár az úton...
jó az ébredésben, hogy többé nem vagy képes nyomott hangulatban maradni, nem vagy képes depressziósnak lenni (még úgy is, ha előtte sem voltál depis sosem), mert kívülről is látod a létezést, így nincs benned többé paradoxon ami palackba zárja értő tudatod, mindig lesz külső nézőpont amin át feloldod, képes vagy önmagadban másfelé is nézni, mindent meglátni és elfogadni, nincs korlát, ami bezárna egy érzésbe, így többé nem vagy képes belefáradni, hogy ugyanabba a belső ütközésbe futsz bele... nincs többé ütközés, mert ezernyi más út van s mind máshová visz és megmutatja mi az ami tényleg részed és mit adtak részedül mások (erővel vagy önként, kaptad vagy vetted már nem számít)... képes vagy elmélyedni magadban, pihenni, feltöltődni, túllépni az ösztönök és vágyak kínzó éhségein, tudatos létezővé válni...
...
Ajándékul, a táltos ébredése:
Az ébredő tudat útja egyre gyorsuló iramot diktál s valóban íly érzetet hordoz ( rémisztő először, de ne féld, ez utad ), mint minden egyes magadhoz emelt s belőled újabb sziromként számodra nyíló világ-réteggel / nézőponttal egyre több áramlatot és összefüggést látsz, egyre finomabb részleteket élsz meg, pedig a világ nem lett kisebb vagy nagyobb, csak te válsz egyre eggyé vele... persze a pont, ahol részekre szétszeded saját szellemed ösztönlényeinek karmaival elmúlt-önmagad, letépve üvöltésként magadról őket is, mint magad húsba nőtt részeit saját testedről s emberként már valós formádat rakod össze újra egyetlen révült utadon mászva fel- s alá A fa ágain, majd visszatérve... ösztöneid immár lelkes :) társaid utadon, mint jámbor, de őrző eb-falka, hol középen tutdatod az oroszlán, agyad s tested pedig az eszközök, mely túloldalán részed s játékod míg benne vagy:
a minden
( annak, ki ma épp egyel kevesebb évet él többé, mint adatott...
...a világ neki épp ilyenkorra, 1 szülinapot )
