kisebb bejegyzéssorozatként londoni fotószemezgetés következik, ezzel nagyjából el is árultam, hogy hol koptatom napjaim sorskerekének abroncsát s könyveket töltene meg a kalandos útnak a menetszele is ahogy a mába értem az előbbi bejegyzés óta, az élet legszélsőségesebb végpontjai között flippergolyóként száguldva-irányváltva miként az eseményeket hagytam kifutni és mint egy-egy buszra, csak felugrottam s át-átszálltam másikra rengetegszer.
kép: elrő pillantásra munkaajánlatnak tűnő invitáció, mint a klasszikus "ingyen sör - az ugyan nincs, ámde..."
ötletesen ötvözi s használja az alkoholizmust és a munkanélküliséget.
