Ahogy az ősrégi dalszöveg: " No, Miss, ó ...-lásd kép-... angolórára jöttem" .
persze majd' minden Londonban töltött idő angolóra, kivéve amikor Magyarország pár évvel maelőtti lakosságából végszükség okán itt élő kb 10 százalékának kevésbé kulturált (a tapló az külföldön is tapló, noha csak a testbeszédből látszik) tagjai kihallatszanak a tömegből a szokásos alap mentálparadoxonaik okán pesszimista/depis/rinyáló módjukon persze legalább párban, hogy egymást fokozhassák...lefelé.
Az egyedüllétet nem bírnák ki önpusztítás- vagy fejlődés nélkül, ez utóbbi esetben türelmet tanulnak vagy nyelvet hogy mégis panaszkodhassanak, vagy valamivel lekötik magukat, no de ez már oldaltéma, nem pazarlok rájuk energiát, kikerülöm a többségüket aktuális dolgomiránt haladva még ha sétálgatok is kedvemre.
Ímhol egy kis nyelvi logika:
nem*nem = igen (habár ezesetben a menü láttán nemigen = nem, ami már majdnem "vagy" is lehetne)
igen*igen = nem (pld: "...aha persze...")
nem*igen = stabil nem, vagy +nem, vagy -nem... (határeset és a vagy felé hajaz)
