Vannak pillanatok,
amikor meglátsz olyan ösvényeket is az életed útjain, melyek mindvégig körülötted voltak, naponta elmentél mellettük, csupán másra szántad figyelmed, a létezésed pillanatainak megtapasztalása helyett. Maszkok és szerepek mögött meglátod villanni az arcot, azt a rejtett, szinte szellemileg hibernált embert, ki mintha rég elveszett volna két gondolat között.
A sosem volt szeretőt, talán rád várt -nem tudva, sorsszerűn-, mellette a liftben állsz reggelente, mosolyogva s kiskorodtól üressé programozva köszönsz mindig 'reggelt, mert így "illik" de őt valójában sosem láttad.
Akarod látni? Akarod észrevenni amit láthatnál?
Úgy szándéktalan s ítélet nélkül szívedben, csak lassú lélegzethez dobogó csendet hallva előbb csukott szemmel fülelj körbe, meghallva felismerve minden irányban az összes apró zajt s érezve minden rezgést, mégha csak lég is az a bőrödön, lassan kinyíló szemekkel nem körbenézve csak a mozgást lásd semmire és semmibe nézve magad körül s egyre távolabb...
Ha hozzászoktál, úgy bármire s bárkire ítélet nélkül ránézhetsz s egyre finomabb szemeddel láthatod,
mint vezérlik a programok, miket kapott vagy magára súlyként rakott,
miként nem ragadja meg többé a csoda, mely körülveszi s néz csak oda,
hol lennie kell majd, vagy már csak volt... nos, a jelenben ő éppen holt...
Avagy nincs ott a saját pillanataiban, nem éli meg a saját létezésének történését.
Ha látod az embert, látod a következő lépését az ablakból figyelve akár, a többi emberrel való ütközéseit, a mellette majd elhaladó autó miatt ráfröccsenő sár okán a hangulat (program) reakcióit... úgy a saját ösvényeidet és összefüggéseidet, következményláncaidat is láthatod, rövidtávon alakíthatod, csak a nézőpont -mint arcod elején szemekkel jelölt pontokon- beáramló információid a fenti módon megtapasztalva s onnantól akár látópontnak is nevezve...
Csupán látnod kell az üres nézés helyett.
Vigyázat!: a (tudatos/értő) látás megértést okozhat, a rövidtávú döntések dinamizmusát és az alternatívák megmutatkozását fokozhatja... Elvileg egyetlen napunk során sok tízezerszer is mindannyian döntünk a következő mozdulataink céljairól és rövid távon várt eseményláncaik kimeneteleinek lehetőségeiről (alternatívák) anélkül, hogy tényleg látnánk a körülöttünk és általunk zajló történéseket... Egyetlen nap ítélkezés nélkül, (az egyébként bugyuta programjaink által) kitűzött s fontosnak hitt céljainkat mennyire lennénk képesek valóban elérni?
Az evés-ivás-dugás-fürdés-alvás-közszerep-ruha-otthonszerep-ház ezek ösztönelemek és kapott programok, melyekhez önmagad régóta -kisgyerekkor- felülírnod kell (falka hamis biztonságérzete, mielőtt a különbözőnek születőt egyként tépik szét, holott mindegyik különböző, birkanyáj állati sorban sodródása terelve önmagad a vágóhídra is akár) e testbe zárt létjátékod egyetlen elemét is merted valóban megtapasztalni már előre felvett hangulat és fókuszált figyelem-, vagy gondolat nélkül a tegnapba nem kapaszkodva és a holnapon nem rágódva... csupán pillanatról pillanatra önmagad lét-élményében haladva élvezve a tapasztalást és tudatosként szabadon?
