ahogy fenn úgy emitten, s lám fennen cím, itt a történés pöttyökbe részletezve szemed elébe, no de a mindenség valódi neve se bonyolult annak aki szót vált vele rendszerest csak hogy viccnek érzőn említsem a másnak túl komoly köznapi történést is... a próféták néha gyalog járnak, mondá vala egy ismerős mikor említettem némely gyalogutamat mire az éltem sora választásnak tűnhető kényszerpályával vett rá -noha választás sosem létezett, nincs és nem is lesz e mindenség belsejében, nem arra van szabva sem alakilag, sem pedig hangulatában és ritmusaiban-. Nos, ha eddig eljutottál kedves olvasó, akkor a többi már csak kedvedre lesz valamiképp mert ez csak az elijesző bevezető volt :) ... válogassuk meg olvasóinkat, miként ők is válogatnak.
ítélsz s ítéltetsz.
Néha érdemes gyalog járni, mikor alig van forgalom, mikor lerobban a megszokott gépjószág s mikor az élet csakazértis úgy hozza ha még valamit megértenünk hivatott de tanulás helyett a megélés útjára léptünk akárhogy is tiltakozva sorunk ellen mely ellensúlya minden másnak számunkra -ahogy mindenkinek is valamiképp-. Amikor gyalog utazol, emígy mégsem vadon nőtt erdőn s aljzatnövényzeten által, hanem műúton halad lépted mégha csak szél mentén is, élet vesz körbe s nem embertartó faldoboz, lépteidet érintésként jelző bőr-ideghálórészlet az elmédtől minden lép-ciklusban azonos távolságra van, a világ újra- s újra "éppen most" éppen érintve zoknidon s cipőtalpad kasírozott rétegein által mindazt amit egyébként csak ablakon át, hogy még a lég se legyen vele közös... most élsz, a jelen része vagy és erre a világ rádöbbent, beleránt mint az arcodba csapó ág, amint érinteni kényszerülsz amíg nem látsz és még csak nem is nézel, inkább valamit a zombikontroller tapitelód figyelemkötő álinteraktív csillámpóni képfelületén.
Nem nagy lépés két gondolat közt, de pár kilométer után mégis elterelődsz a köznapi felesleges energiapazarlásod művi témáiról a jelenbe ha másnem az akku a cpu használati feszkója alá egyenlítődik minibe képezvén le társadalmunk alapszerveződését -de persze ezt nem feltétlen érted a második phd papírfecnid előtt, utána meg aztán főleg nem-, érzékelni kezdesz és látni, messzebb mint egy virtuálnyi képfelület, ami szépet is mutat, mégsem valódit mert ami ott az múltba vész, ami tudást emleget de csak félrevisz és mellébeszél ha nem céllal járod az infosztrádát karosszéked ültében, s emígy a gyaloglás közelebbit is ad most mint az elmúlt világtól elzárt éveidben bármi.
Itt vagy, most ezt olvasod, mégis... emlékszel még milyen odakinn?
Használod még az érzékszerveidet vagy csak csökevénnyé fonnyadt mazsola lettél mint egy pandamaci aminek bélrendszere egy ragadozó állaté, igen, húsevésre van növesztve mégis számára tápanyagmentes bambuszrügyet tol a vega szerencsétlenje, aztán csoda hogy alultápláltsága van és korán elhullik és mégha lomha kövér, de üressé depresszált az összes, már szexuális libidója sincs az egész fajnak együtt annyi mint egyetlen gépre kötött kórházi félmúmiának megfelelő s természetközelséget sose tapasztalt nagyvárosi laptophasználó nyakkendős kávéházi polito-kultúridiótának... noha befelé fordítható hüvelykujja van, mégse társadalmat épít meg technológiát mint bármely erre képes faj a Földön előbb-utóbb a tárgyhasználattól az íráson át valószínűleg történelme hullámain fel-le de valahogy mégis egymásra támaszkodva-kihasználva elkeveredne időnként félig kiirtva a faj felét bármilyen ürügyből csupán kísérlet jelleggel, ez a szerencsétlen bundás meg alultápláltsága okán legfeljebb antikaméleonként feketefehér kontrasztoskodik egy barnazöldkék környezetben és töredékét éli az életpotenciáljainak minden egyéni, bio-, fizikai- és csoportértelemben is.
Vágysz még az emberi érintésre aminek hiányára s fontosságára mindig is a természet érintése tanított -emlékszel, a kocsihoz menet az az izé ami a szemedbe fúj meg az arcodba süt és leszarta a kocsit is-, nem a zárt légtér s ruhaburkolat meg a rendszeres de értelmetlen s üres mű életvitel, a rövid élet elixírjeivel telitömött ételed, italod, dobozod, betegítő vibra-fénycsöveid meg zajártalmaid mindenféle fizikai szmog mégha csak interferenciának tűnik is, a beltéri levegőutánzatod, mindezek a létezésed tompító használati tárgyként mint magadat velük azonossá tevő hulladékösszetétele által... kivonnak a létezésből, még ha csak kísérleti jelleggel is néhány szempontból.
emlékszel kedves olvasó -s rövidtartamú halandóvá degradált létforma- hogy az általad is belakott aktuális kifutó judeo-keresztény fogyasztásorientált bipolarizált vallásetnikai kasztrendszerű világrendben mi a közös nyelvbe programozott elköszönési formula?
"Vásárolj"... várj, lefordítom a közös nyelven ez így hangzik: buy.
avagy bye :)
persze nem elköszönök, csupán átszinezek mint 1 kezdő rubikkockakirakó hogy sejtsd amit látok,
vagy csak leszedek minden cimkét hogy látsszon a valódi kockatömb s felesleges hajsza a tekergetés és kavarás a valódi trükközőmechanizmus körül, csak az időd és energiád megy rá, ím, az életed.
Bennem például simán ilyesmit hoz össze egyetlen lépés is, nemhogy a karácsonyi buszéstaximentesség okán gyalog hajnalelőtt munkába gyaloglásom egy hüvös téli napon... nameg a 7 mérföld amit oda- s más célterülettel ( de addigra este lett ) s a Föld forgása okán tulajdonképp vissza.