awaken

egy 1 kvantum rendszerben ( azaz a kérdéses célra keltett 4 aldimenziós közösmező-hullámtér + viszonylagos részecskerendszerben ) az idő ugyan szimultán és technológiai értelemben kívülről pillanat-jelenre állítható egyszerre a *** paraméterek átállításával a teljes rendszer, illetve a lefutási sebesség szabályozható ugyanígy, ez a lezajlás mechanikájából adódik, de a rendszer átalakulása/kibomlása egyirányúvá teszi a beltér történéseit ( visszaállítás és visszacsatolás lehetséges )
avagy kívülről használva a "mindenség" :)
mókás nemde?
-
persze ezt csak azért jegyzem ide, hogy érthető legyen; a szimultán idő azt jelenti, hogy a létezés elejétől végéig egyszerre történik meg, avagy egyetlen "időtlen pillanat" alatt lezajlik, de folyamatként létezik. Hogy ezt a használója a saját ideje szerint milyen kb frekvenciával és hozzáférési technikával mintavételezve használja és mire, na ez jelenleg az "istentuggya" kategória, szó szerint és átvitt értelemben is, habár eléggé logikus hogy hogyan és mire... viszont itt említést érdemel: aki a fentiekre rájött részleteiben, az hamar rájön arra is, hogy hogyan működik, beleértve a létezés alkotóelemeit, azok "viselkedését" és az azon kívülieket is, a rendszer"mag" indításának átállításainak és kikapcsolásának módjaira mind kívülről, mind a beltérből, avagy a lezajlás alakítására és mintavételezésére/ismétlésére/belenézésre kb...
s mint kint, úgy itt benn,
ahogy fenn, éppúgy lenn.
-
utólag-futólag:
ennek technológiai használata logikus: egy quantum-mag állapota első pillanatából következően mintegy belső univerzum teljes sorsát tartalmazza azaz minden választ, amit a generálása körülményei mint kiindulási állapot következményeként létezhet. modellezhetjük ennek a létezésnek bármely tér-idő szegmensét tetszőleges felbontással és mintavételezéssel, csupán a *** paraméterek átállítását kell egyetlen tetszőleges beltéri elemre "hangolni" kb analóg módon, hogy saját sorsát kövesse végig úgy is, ha csak a kezdő állapotot választjuk és a végállapotot vesszük mintául méghozzá ugyanakkor!!
Voltaképp bármilyen kérdésre választ adhat a rendszer, hiszen az e létezésen belüli létrehozás eleve ennek a lét-quantum-rendszernek az aktuális *** szerinti pillanatáról mint kezdőpont indul...
rengetegsok felhasználási lehetőséget ad, már csak a mintavételezés mint részecskehalmaz-kiemelés... jelen beltérre vonatkoztatott paraméterváltások tetszőleges részecskehalmazra. ( avagy tegyünk odébb egy galaxist, vagy csak egy bolygót, ha pld pusztul a napja, úgy át egy másik köré, de időtlen- és tetszőleges térbeli helyzetváltásra is, pld egyetlen ember áthelyezése bárhová. ) persze ehhez hullámtereket és részecske-beltér-időbeli gyökpozíciókat kell figyelembe venni.

Napkeringő...
duplaplazmaívtől kerengetve keltve vont városában
keringőt ellobbant társa hamvaiból magzott s rügyként követ vizet
fakasztott élet-kertjeivel táncol milliónyi másik tekervényes útja mentén
sárga pislán ingón-ringón a Nap,
arany koronája fényben úszó néhány pici ékköve,
köröttem épp kék köve,
táncritmusuk mérceként az ittlét köre,
pár tíz, pár száz, számít, csak
ha értve-megélt lét köre.

A mai poén a bejegyzés végén van:
az anyag hangjai, avagy a jövő halk zenéje.
a kristályok s gélek, folyadékok, gázok átmenetében,
a szénacél tulajdonképp csupán
kristály-kolloid azaz gél.

1) Minden könyv 1-1 mentor, egy-egy ember ön-megértett tapasztalati lényegére egyszerűsített világképe még ha tudatküszöbe alól, egy történeten keresztül is adja át, esetleg a kor világnézetének szűrőin előformázva.
2) Ha a belső önrendezés tapasztalati mintázat híján elakad ( paradoxon ami mindig külsőbb/felsőbb nézőpontból érthető meg, csak tudnod kell hol keresd a külső pontot s megérthetsz minden önzárt rendszert -akár a mindenséget, téridőt, isteneket, teremtőket is- ), egy mentor néhány mondata elegendő csupán az új nézőpont bevonásához, aszerint hogy az adott külső gondolat épp összegző modell kulcsát jelenti-e a gondolkodásunk összerendeződést kereső elemeihez.
3) a mentor a belső rendrakás elindításához kell, fordulópont, hogy a belső rend mentén képességeinket fókuszálni tudjuk s mindazt amit tanultunk, eszközül használhassuk hozzá, mint a felmerülő kérdések/feladványok/problémák válaszadó/megoldó/feloldó modellje amely elménk mintázataiból építkezik.
4) korunk egyik jellemzője az információömlesztés, ahol/akiben információtúltelítés történik, ott a megértés/feldolgozás képességének túlterhelés miatti ön-blokkolása intelligens szűréssel megelőzhető, ami a lényegi információt, a valódi új ismeretet emeli ki.
( mint mondtam, egy könyvben csupán 1-1 mondat, de ahhoz a könyvben írt gondolat története visz el megértés útján, néha példázatokkal körülírva )
5) ahogy egy szuper3D-HD film hang/képpont/adatmennyisége elvisz minket többnyire 5 poénhoz, egyetlen központi gondolathoz, némi érzelmi húrpengéshez ( ha nyitottak vagyunk épp rá -arra való a jelenetek filmzenével HANGolása-).
6) egyszerűsíthető avagy kódolható-dekódolható a lényegi gondolat maga? Jellegéből adódóan önmagán át közvetíthető, ha úgy tetszik, mint egyfajta gondolat-hologram ami oda illik ahol fogadóképesség van épp arra, így eleve csak sorrendileg logikusan ön-felépült gondolkodó rendszer képes értelmezésre befogadni,
noha a gúnyolódó gyermekded emberek kivetítő önkritikájából tanulva, mindenki magából indul ki, avagy azokból a mintázatokból amiket programul kapott/felvett a tudatalattijába s amiken átszűri világértését,
a torzító ítélettől és a szűréstől el kell tekinteni a gondolat kiemelésekor, hiszen egy kulcsként működő mintázat kiemelését jelenti.
ergo:
belső békén át kiemelve, képi leíró nyelven kódolva adható át igazán.
( persze e bejegyzés csak egy önelemző gondolatsor, amin át bizonyos terveimhez épp megvalósítási modelleket alkotok, külső minta ugyanis még nem létezik e léptékekhez/rétegekhez, más kiváló egyszerűsítő mintázatoknak csak részelemei működnek a jelenleg integrált léptékspektrumon... életutam folyamat- s adatelemzője, újraprogramozójaként szükségszerűen magam mentora vagyok e ponton, mintha saját létezésemet kellene feltörnöm és kódolnom választott referencia- és létezhetőségből leendő ténnyé kiemelni tervezett csomópontok szerint )

 Csendesen utazom, picit belemerülök a létezésbe,
értve de nem figyelve mindent ami ér, kontempláció.
Közben a létezés válaszolt egy kérdésre,
-szokásos fura módján tanítva mutatva- most épp így:

Alig pár éves forma kislány az előttem levő üléspáron,
-anyukája odatette a babakocsiból- s ő épp ismerkedik a világgal.
Öröm lentületétől hajtva ismeri fel a dolgokat, az alakuló gyermektest szemszögéből.
Néhány fa halad el mellettünk ahogy utazunk, mindnél rácsap az ablakra,
kiált fejletlen gyermeki hangképzéssel a felismerései mentén, boldogan nevetve,
de főként hangosan : "fa"
Anyukája nem érti hogy a gyerek az üvegen túlra gondol s helyesbíti angolul: "bus"...
szemközt törpekutya ül, póráza végén embere épp valami elektronikára zombul,
a pincsi vakkantva utasítja valamire amit az embere nem ért.
Kislány + nagy elán, máris kiált, rámutatva széles karmozdulattal a kutyára "tutaa".
Anyuka visszafogja s kijavítja a jelzett irányban levő babakocsi okán " buggy"
( ez akkor gyerekhülyítő anyuka-gügyögéssel boogie-nak hangzott ;)  )
úton alig tova, sípoló hangjelzés irányában nyílik szisszenve  az ajtó s csukódik is szaggatott sivító jelzéssel,
a gyermek ismét rámutat az esemény lényegére,
szinte kacagva hangosan alig kapva levegőt,
beszédhez még nem szokott légzéssel, kibugyan belőle a szó, "bai-tóóó".
mint ki eddig csak zsanéros faajtót használt s 
most ismeri fel először a technika csodáit,
Anyukája félreérti persze, a gépi zajnak s e miliőnek megfelelően javítja : "buzzer".

Ekkor sejtésem szerint odafordultam figyelmemmel, most élő válaszként,
mint külső megfigyelő kaphattam betekintést egy ismert jelenségbe,
aminek folyamatait korábban "kérdeztem".

Időjárás alapú beszélgetésbe elegyedés után kidrült, a kislány s anyukája angolok, viszonylag szép fekete nő és természetnél fogva szintén fekete kislánya.

Megkérdeztem az anyát, hogy jártak-e már Magyarországon?
Válasza "nem" nem lepett meg, így a kislány koraérettségére kérdeztem,
lám, míly gyorsan tanulnak a gyerekek.
Ő csak angolul tanul, vagy más nyelven is?
Várt válasz ismét, az angol az anyanyelvük, -más nyelvet nem beszélnek-.

Mosolyogtam a kibontakozó kép gondolatán s felnevettem,
a kislány a gyermeki mintázatok szerint a szemembe nézett,
megkérdeztem, persze még mindig mosolyogva, ezúttal magyarul, 
'Szervusz, mi a neved? Hogy hívnak?'
A válasz ismét nem lepett meg.

Anyukájának mondtam, hogy nagyon okos kislány, őszintén mosolyogtam,
szép napot kívánva köszöntem s leszálltam hamarost a célmegállómnál.
Tudtam, ez élete mentén a kislány még csak most kezd felejteni,
miközben következő új "anyanyelvét" épp megtanulja,
azzal átírva gondolkodásának rendszerét,
kialakítva új énjét, akárki is lesz ezúttal s bármit megélni is jött ismét,
ezúttal Londonba születve.

gyermekként olvastam anno a Vörös Oroszlán köteteit, Szepes Mária nevéből eredőn, pár ezer más könyvvel látszólag véletlenül sorba rendeződve e testem életében töltött időélmény során.

Akkor még egy kaland volt benne csupán élhetésekről, a századvégi dogmáktól eltérő valóságról, mikről már tudásom volt régebbről, de mint magam is ki alakultam ki s által sorsomnak mentén érteni képesként békés renddé, valamelyest újrafelfedezve a mindent, csupaszítása után előlről kezdve az e korszakban végletekig bemocskolt értést, ma újraolvasva már kedves mosoly látszik szemeimen a felfedett nem-titkok mentén, mint az alakulást analógiaként önmagához hasonlónak felismerő élet simogatja a visszatértet szeretettel s ölelve, mikor ő is érti mit akkor látott át, mikor ő megmutatkozott még önmagát sem ismerve.

mosoly csak látszólag, de készülő kacagás is az, szabad s mindent átható.
s ha furának néző szemvillanások kisérik is, tudható:
őszintébben szól s mélyebben érint, mint a sok levethető pillanat melynek mentén az idő magával ragad.

hogy a gyerekkorban belénkplántált mémmel éljek, mert egy idővonalon ilyen csak egyszer van:

no, azért csak-csak poén ;)

 pár napja ismét hazamentem néhány percre. jó volt pihenni közben pár évszázadnyi "menyországot".
ergo még mindig van ideát ( idebenn / lenn ) néhány történendő csomópont ahol lennem kell.
Persze az élet olyan teendő amit más nem csinálhat végig.

a visszatérés ide, ennek a létnek belsejébe ( be + le = bele ), egy konkrét 'jelen' méretre (átalakulás/kibomlás/végbemenés/megtörténés aktuális aránya) kb tömörödve s egy konkrét gyökpozícióba  (idő s létezhető tér-végpont),
kapcsolódni a legutóbbi hátrahagyott "belső interfészhez" könnyű, de onnantól már érezve korlát nélkül azt,
amit itt-percekre hátra hagytam kb lekapcsolva...
( ez kellett a teljes kilépéshez, noha eleve nem az elpusztítása vagy a tönkretétele volt a célom, csupán hazamenni és nem visszajönni, csak akkor ha kell. ha nem, úgy magától elpusztult volna e test ),
na ez az ujraindítós része ugyanolyan végtelenül fájdalmas mint először*. a beleegyensúlyozódás és az út árának kipihenése is kívánt némi pihenést mint mindig. ezúttal változtattam a hozzáféréseimen, gyakorlom s megértésével foglalatoskodom másodlagosan, az itteni teendőim mellett amiket kb. épp szelektálok.

* csak mint a születés újra, de háromszor annyira érződik, 
születéskor többnyire nincs többperces oxigénhiány az izmokban, ami egyébként mindenholgörcs-ben realizálódik eléggé hamar, -habár, eredetileg szürkéslilán születtem- merthogy nemegyező vérfaktor, szóval néha mégis bejátszik a tapasztalás már a kezdettől a legkeményebb mélyvízben, de talán ezért tudok emlékezni és érteni... kezd rutinom lenni benne.

néha érzed... felragad elsodor, örvény pörget, lennakadok valamin alászorít a lendülete átcsap fölöttem,
nincs fény, nincs levegő, hordalékos vizet tüdőzök, karcos habot dübörgésbe bugyogva feldobva vízsugarat köhögök törmelék zúz horzsol karmol hasít romoknak ütközöm,  morzsoló fojtó sötét vízözön, felszíntelen fényözön, fájdalomtalanná tűnik s megnyugszom,
önmagamba érkezek...
s csapzottan ébredek, tán csak a nyári hőség, nedves lég, forró éji,
célzatlan merülve -néha fáradtból pihenve szabadprogramon alszok- máskoraimra emlékezem...
mi vár most éberen?; melóba temetkezem fáradásig kontra viszonzatlan szerelem

Szeretem + nem lehet velem,
hiánya bennem végtelen,
kézen fogva is nem érinthetem,
eltűnök érezve messze létezem,
 
Gondolva őt ím, csak képzelem,
csókolom kedvesen míg akad lélegzetem,
ölelném közben szorosan, boldogan tán,
szomorún is.. vele máskor létezem.
 
Távolság-a fájdalom...
mint az előző háromra mind jól emlékezem,
ő a negyedikben, -most más sorsa van-, engem nem szerethet.
 
... Most egy kicsit világok tépnek szét, útelágazások több iránya von egyszerre,
nem választhatok, úgy inkább a nem mint a hiába létezem... sodródom inkább picit,

tán úgy visz a lét -mint mindig- ahogy érezve most még csak bennem létezem.

a felvonultatott meleg témájú könyvek a képen, -míly meglepő- az alább való polcon, s vallási fanatizmust valószínűleg emlegető "islamic state" című gond nélkül megfér mindegyikkel egyazon napfényen és nincsen 1 tiltakozó se az ajtó előtt, se félelemkeltegetés az üvegre festve.
Elvégre a könyv bámilyen témáról bármilyen szempontok kifejtéseit tartalmazza, csak egy könyv.
Papírkupac... nem véletlen, hogy nem aggódom miattuk amikor a margóra jegyzetelek ceruzával...
( kivéve a muzeális értékű példányok és kölcsön könyvek )
legyen az bármilyen iromány, akár fantasy, annyit ér mint 1 biblia, pornónovella, korán vagy más ponyvaregény, tisztelni ostobaság, anyagilag a papír hőenergiává alakításának hasznát éri.
Ami benne van az voltaképp mindegyik 1-1, emberi elmére írt progtam, egy-egy gondolatsor, egy-egy emlék, esetleg tényalapú nézőpont kifejtve s alátámasztva, avagy világunk valamely jelenkori, esetleg elfeledett tán eltitkolt tudománya... Az ember sorsára gyakorolt tartalom hatása s így a valódi jövő-értéke egy elvi  "hasznosságfüggvény" görbén lenne mérhető. Mint számára s tőle egyre nagyobb körben az életekre jótékonyan hatott-e vagy sem, esetleg ártalmat okozott.
Persze csak az írás-olvasástudomány megfelelő nyelvű szegletét ismerőknek nyilatkozik meg.

Az érték a tudás. gondolkodási modellként a az a modell éri meg a rászánt időt, amely működésében egyezik a mindenség megfeleltethető működő rendszerével. ha a modell eltér az ellenőrizhető tényektől, akkor a modell teljesnek nem tekinthető, többnyire értéktelen, a gondolat csupán képzelet, az állítás pedig hazugság.